Legmeghatározóbb film az életemben az, EGY GÉSA EMLÉKIRATAI című film. Elbűvölő, és egyben titokzatos téma (a gésák világa - ami mindig is vonzott egy kicsit), és érdekes a főszereplő élete, amit nyomonkövet a film. Kicsit olyan, mintha rólam is szólna.

Történet a szemszögemől:

Van egy hányatott sorsú kislány, akit az élet körülményei arra kényszerítenek, hogy GÉSÁNAK álljon. Gésaként szórakoztat, látszólag élvezi is, de elülről szinte ordít, mert nem ez a vágya. Beleszeret az elnökbe, és minden lépésével egyre közelebb kerül hozzá, míg egy nap, beteljesül az álma. Míly nagyszerű történet ez.

Történet hasonulás az életemből:

Kifelé szórakoztatok, azt mutatom, milyen jól is vagyok, milyen szuper is az életem (nehogy az ismerőseim megszóljanak, bár amúgy mindig ezt teszik, de álltalában az ember hátamögött - pl.: milyen dagadt). Belülről meg ordítok, hogy milyen magányos is vagyok. Bárcsak tudnák, milyen kétségbeesett vagyok (egyedül vagyok, és nagyon magányos). Bárcsak tudnák, milyen érző ember vagyok én is - hogy mennyire vágyom már egy társra, egy kisbabára, hogy szeretnék én is normál testalkatú lenni, sikeres lenni, hogy milyen csoró vagyok (no azért dolgozom) és mégis késztetést érzek, hogy segítenék a szegény sorsúakon. De csak a külsőt látják.

Kedvenc 2 részletem a filmből:

Életem legmeghatározóbb könyve (elsőre is megfogott, és azóta már jópárszor elolvastam, mert nem tudom megunni), az ANNA FRANK NAPLÓJA.

Amióta előszőr elolvastam a könyvet, azóta a "rabja" vagyok. Akárhányszor olvasom újra, mindig elvarázsol. Maga a történet is, hisz a II. világháború alatt nem volt éppen könnyű a zsidók élete (sőt...). És maga a kislány is nagyon érdekel, hogy ezt a szörnyű helyztet, hogyan is élte meg a mindennapjaiban (persze amíg meg nem halt). Lenyügőző történet egy kislány tollából, aki hűen mutatja be, ezt a megrázó történetet. Néhol gyermeki bejegyzések találhatóak (a korának megfelelően), néhol pedig olyan felnőttesen fogalmaz.

Miről is szól a könyv?

Anneliese Marie „Anne” Frank (Frankfurt, Németország, 1929. június 12. – Bergen-Belsen, 1945. március) zsidó származású német lány, akit „Anne Frank naplója” címmel kiadott, a második világháború idején írt naplójegyzetei tettek világhírűvé. Naplóját, melyben családjáról és barátairól, érzéseiről, meglátásairól, azaz életéről írt, tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 1944. augusztus 1-jéig.

A család Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Hollandiát a németek 1940 májusában lerohanták és megszállták. 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”. A családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így már másnap elrejtőztek. Frankék egy másik családdal 25 hónapig bujkáltak Amszterdam belvárosában, Otto cégének hátsó épületében mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A rejtőzőket először Westerborkba, majd Auschwitzba hurcolták, ahonnan Annét és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább. 1945 március első heteiben, a tábor felszabadulása előtt néhány héttel mindketten tífuszban haltak meg. Anne édesanyja Auschwitzban lelte halálát. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérvén tudta meg, hogy felesége meghalt a koncentrációs táborban, később a Vöröskereszten keresztül kapott értesítést lányai haláláról. Anne naplóját az egyik bújtatótól (Miep Gies) kapta meg. Miután elolvasta lánya személyes gondolatait, többek rábeszélésére 1947-ben adta ki, így lett Anne Frank naplója ismert és világhírű. Számos (65) nyelvre lefordították, színdarabot, filmet, operát írtak belőle. Az Otto által kiadott első napló nem tekinthető teljesnek (kivett belőle egyes részleteket, pl. amiben Anne a szüleit szidta, illetve még élő emberekről ír személyes információkat), de halála után (1980) a teljes kritikai kiadás látott napvilágot. FORRÁS: WIKIPÉDIA

Olyan egyedül érzem magam, és mégsem merek változtatni a helyzeten. Talán megszoktam már így, és ez a komfortzónám. A magány és kétségbeesés, és a félelem. Félelem a változástól, a másik embertől, mindentől.

Másfél hete szabadságon vagyok itthon, és senki nem keres. Na jó, ritkán rámírnak face-n, de legtöbbször a mellékállásom miatt. Persze szeretem csinálni a dolgot, nem is ez a bajom. Hanem az, hogy olyan megkeresés nincs, hogy mi újság veled, hogy vagy, vagy gyere már beszélgessünk egy kicsit. És ezt igazán hiányolom. Lehet nekem kéne lépni előszőr. De olyan érzésem van, hogy nem vagyok fontos egy ismerősömnek sem. Ebből látszik, nincs igaz barátnőm. Úgy érzem nem kellek senkinek, és ha kellenék is, nem vagyok rá méltó (ezért nincs itt mellettem senki).

Csalódott, és szomorú vagyok!

Miért kezdtem el ezt a blogot?

Nos, ha röviden és tömören szeretném kifejezni magam, akkor azt írnám le: NINCS IGAZ BARÁTNŐM, SE PÁROM! NINCS AKIVEL MEGBESZÉLJEM ÉLETEM PILLANATAIT (pedig van családom)! De, nem szeretnék ennyivel megelégedni, így kicsit kifejteném a témát bővebben is. No, nem a te kedvedért kedves olvasó, hanem azért, hogy kiadjam magamból a belső feszültséget, és őszíntén leírhassam az érzéseimet!

0.) Egyedül élek a saját kis lakásomban (emeletes ház), a saját kis világomban! Illetve egy édes kis cica a társam, akivel megosztom az életem pillanataimat (most nyugodtan jöhet a megjegyzés, hogy a bolond nő a macskájával - no de ez van, döntsd el mennyire vagyok bolond te magad)!

Azt kell írjam, hogy van ám nekem családom is (szüleim, nagymamám, bátyám). Ők is abban a kisvárosban laknak, mint én (anyuék családiban, bátyám a feleségével panelben)! Miért lakom mégis egyedül? Ennek egy előnye van, hogy jó függetlennek lenni!

1.) Pasi fronton, hát... NINCS! Nemrég dobtam ki a párom, mert nem jöttünk ki jól egymással. Megvan a saját története a dolognak (ezt majd máskor kivesézem), de inkább egyedül, mint egy fos kapcsolat! Mondjuk hiányzik, hogy valakihez hozzábújjak!

2.) Munkám van több is, fő és mellékállás is. (bővebben majd később). Sok emberrel találkozom, sok emberrel beszélgetek, de ez valahogy mégsem az igazi, valahogy nem elégít ki teljesen. Mégis magányosnak érzem magamb(bővebben későb).

Szóval egyedül vagyok, és magányosnak érzem magam! Minden emerben van hiba, így bennem is van hiba! Majd alakul a dolog!

Épphogy kitettem a lábam a külvilágba, elkezdett csöpöröni az eső. Nem szakadt az eső, csak szerényen csepegett. Mire elvégeztem a dolgom a városban (posta, bevásárlás), és elindultam hazafelé, addigra már szépen szemerkélt. Átfágyva, fázva, értem haza szerény hajlákomba. Nem vágytam én semmi másra, csak egy jó, friss és melengető kávéra. Így ekészítettem, és leültem a kedvenc fotelomba egy bögre, gőzőlgő kávéval; aminek merengés lett a vége...

Elgondolkodtam.... jó sokáig pörögtek az események a fejemben. Cikáztak ide-oda, mint a villám, talán még olyan cikk-cakkban is, mint a villám. :D

Ki vagyok én? - Kérdeztem saját magamtól! Hát én, Én vagyok! - Jött a válasz a fejemben! Bízok-e magamban? - Amíg a remény szikrája él bennem a dicső jövő iránt, igen .... bárhogy végződjék is (nem volt túl meggyőző, ugye). Hová tűnt a régi messzeség, és a jól megszokott életem? - Elszálltak hamar az évek a fejem felett, és nem érzem magam túl boldognank! Miért változtam meg ennyire az évek során? - Mert az idő megváltoztatott! A dicső napok elmúltak, mint az eső néhány perccel ezelőtt! A sötétségbe, a homályba vesztek! Hogyan jutottam el ideág? - Hmm..., sorolhatnám órákig a siránkozásom (egyedül élek egy macskával, nincsenenk barátaim, stb...) de erről most eszembe jutott a Gyűrűk Ura egyik jelenete!

Azt hiszem, ahogy az eső elállt, úgy múlott el bennem a merengés magánya is. Rájöttem, mindenre van megoldás, csak akarni kell egy kicsit. Ha nincs párom, keresni kell. Ha nincs barátnőm, keresni kell a társaságot. Hogy hogyan tegyem ezt? Az idő megoldja, na me persze rá kell kicsit segíteni (kimozdulni a lakásból, felvenni a kapcsolatot a régi barátokkal). Kiért és miért tenném? Saját magamért, a rongyos kis életemért (mert ugye mindenki félti a kis életét)! Új élet ébrejd hát fel.... kellesz nekem, mint eső a szikadt földre!

Végre belevágtam a dologba, és elkezdtem a blogolást. Kialakult a kinézet, és elkezdtem pár dolgot is feltölteni.

Az oldal rólam, és a kis életemről fog szólni.

Lesz olyan, akinek tetszeni fog, és persze lesz olyan is, akinek nem!

Szívesen venném az ötleteket is, és a véleményeket is!

JÓ SZÓRAKOZÁST!